Névadónk

 

EÖTVÖS LORÁND (1848-1919)

Báró Eötvös Loránd 1848 júliusában született. Apja báró Eötvös József a Batthyány-, majd a kiegyezés után gróf Andrássy Gyula kormányának vallás- és közoktatásügyi minisztere volt. Nevéhez fűződött a kötelező és általános népiskolai rendszer bevezetése, valamint a közoktatásügy reformja. Jelentős irodalmi munkásságot is folytatott, ezért is próbálta eleinte fiát lebeszélni a fizikusi tanulmányokról.

Báró Eötvös Loránd végül atyai jóváhagyással két év pesti jogi tanulmány után 1867-től Heidelbergben fizikát, matematikát, kémiát tanult és 1870-ben ledoktorált. 1871-ben kezdett tanítani a pesti Tudományegyetemen – melyet 1950-ben róla neveztek el – 1873-tól levelező, 1883-tól rendes tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. 1889-ben megválasztották az Akadémia elnökének, melyet 16 évig irányított. Apja nyomdokait követve, Wekerle második kormányában vallás- és közoktatásügyi miniszteri posztot töltött be 1894 nyarától 1895. januárig.

Híres alpinista volt, magashegyi túráinak száma legalább 500-ra tehető. Hegymászó és feltáró érdemeinek elismeréséül a Cadin csoport második legmagasabb, 2837 méter magas csúcsát Cima di Eötvösnek nevezték el. Itthon a Magyar Turista Egyesület elnöke volt hosszú évekig.

Eötvös Loránd szívesen időzött nyaralójában, mely az akkori Pusztaszentlőrincen, a Gyöngyvirág u. 22-ben, egy 2 holdas parkban állt. Ebben a kertben kezdte meg 1890 körül kísérleteit világhíressé vált torziós ingájával. Az Eötvös-inga a geofizika egyik legnagyobb felfedezése volt, mely forradalmasította a Föld mélyének kutatását. Segítségével kimutatható az ott "rejtőző" kőolaj, a különféle kőzetek, üregek.

Eötvös Loránd 1919. április 8-án halt meg. Végakaratának megfelelően feje alatt egy marék lőrinci földdel temették el. A Nobel-díjas Einstein szerint a fizika egyik fejedelme hunyt el. Az iskola tisztelegve a nagy tudós előtt 1999-ben felvette a nevét.