Mikor hat évvel ezelőtt kitaláltuk az Eötvös Gálát, az az elképzelés vezérelt minket, hogy milyen jó lenne megmutatnunk tanulóink tehetségét a szülőknek és a kerület érdeklődő vezetőinek. Úgy gondoltuk, nagyon kevesen tudják rajtunk kívül – akik belülről látjuk tanítványaink fejlődését –, hogy milyen sokszínű, szorgalmas és tehetséges az Eötvös Loránd Általános Iskola diáksága.
Hogy őszinte legyek, olykor számunkra, tanárok számára is meglepetés volt, hogy az a tanuló, aki gyengén teljesít fizikából, milyen remekül táncol, aki nem olyan jó magyar nyelvtanból, milyen tehetségesen zongorázik, és aki ügyetlenebb egy kicsit testnevelés órán, milyen nagyszerűen szaval el egy balladát. Műsorvezetőként számomra mindig nagy élmény volt végignézni azt a hatalmas munkát, amely az ötlet megszületésétől a produkció létrejöttéig ível rengeteg próbával, hibával, küszködéssel, fellépés előtti izgulással, hogy aztán az előadás már közönségsiker legyen.
És persze műsorvezetőként belátok a színfalak mögé is, látom azt a heroikus munkát, amit a rendező Erika néni végez, vagy Ági néni a dekorációval, Laci bácsi és csapata a technikai eszközökkel.
Az évek alatt kialakult a gálának az a szerkezete, miszerint az állandó műsorszámok vázára új produkciókat fűzünk föl. Minden évben volt bemutató koncertje a Dohnányi Ernő Zeneiskolának, voltak visszatérő táncegyesületek új diákokkal és új produkciókkal, az iskolai mese-vers- és prózamondó versenyek győztesei minden évben megcsillogtatták előadói készségüket, és az osztályok táncai sem maradhattak el. A produkciók néha jók voltak, néha nagyon jók, olykor a színvonal pedig az egeket verdeste, hiszen a lelkes amatőrök mellett Kocsis Lili személyében fellépett egy aktuális ritmikus sportgimnasztika világbajnok is.
Az eddigi gáláknak rengeteg szerethető pillanatát éltük át már eddig is, de szerintem három csúcspontja, kiemelkedő alkotása mindegyik előadásnak volt. Az egyik ilyen Kisvarga Ica néni mesejátékai, amelyeket mindig ő írt és állított színpadra diákszínjátszó társulatával.
Tomboló lelkesedés szokta fogadni a tanárok táncát is, ahol az alsós tanító nénik szokták vinni a prímet. És amikor a búcsúzó nyolcadikosok keringőzni kezdenek gyönyörű ruháikban, bizony nemcsak a szülők tekintete homályosul el, hanem a tanároké is. A keringő alatt nemcsak az érzelmek, de a gondolatok is kergetik egymást a fejünkben, ilyenformán: „Nézd csak, pár éve még setesuta kisfiúk és kislányok voltak, most meg gyönyörű ifjú hölgyek és daliás fiatalurak suhannak a színpadon már-már készen a felnőtt életre. Hogy szalad az idő! De egy biztos: kevés szebb hivatás van a miénknél!”
Az idei, hatodik gála az iskola 50 éves fennállására esik. A kerek évfordulóhoz méltóan minden eddiginél színesebb, izgalmasabb, színvonalasabb produkciót sikerült összeállítani. Reméljük, megnyeri az érdeklődők tetszését. És reméljük azt is, hogy az Eötvös Gála is megéri a félszázadik születésnapját mindannyiunk örömére.