Határtalanul!

Határtalanul jó volt!

2018. április 22-26. között az Eötvös Loránd Általános Iskola 32 diákja 4 pedagógus vezetésével Székelyföldre látogatott a Határtalanul program keretében.

A sikeres pályázatunk a „Székelyföldi legendák nyomában” címet kapta, ennek szellemében vette kezdetét már kora ősszel az előkészítő munka. Az OSZK-ban Arany János költői pályájához kapcsolódó kiállításon és múzeumpedagógiai foglalkozáson vettünk részt. Ezt követően az egyéni munkákra helyeződött hangsúly, mert a lelkes diákok színvonalas kiselőadásokat készítettek Erdély híres épületeiről, neves személyiségeiről, természetföldrajzi és történelmi vonatkozásairól, népi hagyományairól.

A legendák előadását sokszor gyakoroltuk, nem kis derültséget okozva, hiszen valóságos Szent László királyokat és tündérasszonyokat, pásztorokat, tatárokat sikerült színpadra varázsolni „á la 7. évfolyam”.

Az utazás reggelén hajnali 5 órakor csodálatos módon mindenki időben megjelent, bepakolt, búcsúzkodott, integetett, mert várta a kalandot, a varázslatos 5 napot. Többen először készültek átlépni a határt, elhagyni rövid időre Magyarországot!

Kuba Gábor intézményvezető valóságos szakértője Székelyföldnek, az erdélyi utaknak, így biztosak lehettünk benne, hogy kiváló programok, csodálatos látnivalók mind-mind bőven kijutnak nekünk. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, a szállásadóink (Varga Attila és Potyó Terike) régi jó ismerősként a szokásos szíveslátásban részesítettek Tusnádfürdőn. Hála nekik, a gyomrunk minden esetben finom erdélyi falatokkal telt meg, a szállás pedig még a medve opciót is biztosította ingyen és bérmentve! Mondanunk sem kell, mekkora sikere volt ennek az esti rendszeres medvelesnek.

A napi programjaink során olyan csodálatos helyeket láttunk, mint: Királyhágó, Körösfő, Kolozsvár, Békás-szoros, Szent Anna-tó, Medve-tó, Csíksomlyó, Madéfalva, Parajd, Szejkefürdő, Brassó és még ki tudná mindet felsorolni ilyen szűkre szabott terjedelemben! Mindenhol törekedtünk képet kapni a legfontosabb ismeretekről, koszorúztunk jeles emlékhelyeken, este pedig legendákat dramatizáltunk.

Amikor tudtunk, lelkesen ápoltuk a jó kapcsolatot a helyi Jókai Mór Általános Iskola diákjaival. Megajándékoztuk őket, majd közös focizást szerveztünk. Ott volt ám igazi a hangulat! És nyelvi akadályok sem nehezítették a dolgunkat! Sokan örömmel észlelték, hogy a távolság dacára itt is magyar nyelven szólnak az emberek.

Sajnos vészes sebességgel telt el az öt nap, de ennyi idő is elég volt hozzá, hogy örökre szívünkbe zárjuk Erdélyt, ne feledjük az embereket, a varázslatos tájat, a finom étkeket, a sok-sok felemelő pillanatot! Reményeink szerint többen visszatérnek majd a családjukkal, vagy egyénileg, hiszen Erdély mindig jó ötlet, ha remek helyre szeretnénk utazni!

Köszönjük az utazást a támogatóinknak és a kísérést és élményeket biztosító pedagógusoknak!

Közös gondolatainkat papírra vetette: Márkiné Gácsi Mónika

Diákok az útról

Nem is tudom. hogy hol kezdjem. Annyira sok emlék és érzés kavarog bennem, hogy még csak most kapok észhez… Milyen hamar eltelt ez is!

Be kell vallanom, hogy életemben először utaztam külföldre. Először nagyon óckodtam a „nagy” utazástól. Több száz kilométerre a szüleimtől, az otthonomtól, meg azért valljuk be, az évfolyamtársaimtól is tartottam egy picit! De a honvágy aprócska jeleit sem éreztem, és végül is a legeslegjobb társasággal lettem összezárva. Jó, oké, néha elszaladt velünk a ló, vagy a csodás programok közepette ellustultunk, de a tanárok minden helyzetet tudtak kezelni!

Erdély egy csodálatos hely. Teli van mindenféle látnivalóval. Szerintem, amiket mi megnéztünk, az csak egy icike-picike kis része Erdélynek. De az biztos, hogy mindent, amit láttam, minden, amit hallottam, sosem feledem. Nagyon sok mindent tanultam ezalatt a pár röpke pillanat alatt. Persze itt nemcsak azokra a bizonyos kiselőadásokra gondolok, hanem arra, hogy azt hittem, ismerem az osztálytársaimat, az évfolyamtársaimat. Hatalmas meglepetésemre, csak részben. Nagyon sok új dolgot megtanultam róluk, és magamról is. Sosem értettem, hogy Anyu miért ripakodott rám mindig, ha rumli volt a szobámban! Ebből is kaphattunk egy kis ízelítőt. Milyen az, ha nincs ott Anya, aki összepakoljon utánad? Szegény szobatársamat mindig azzal nyaggattam, hogy pakoljon már össze maga után!! És, hogy mi a válasz: „Mindjárt!” Na, ezzel az őrületbe tudott kergetni!

És most így zárásként, megköszönném a tantestületnek, külön Kuba Gábor igazgató úrnak, hogy lehetővé tették számunkra ezt a felejthetetlen utat!

Kanyok Ivett 7.a

 

ERDÉLYI UTAZÁS

Erdélybe április 22-én, vasárnap hajnalban indultunk. Késő este érkeztünk meg szállásunkra, Tusnádfürdőre, a Szent Kristóf panzióba.

Nap mint nap erről a helyről indultunk felfedezni Erdély nevezetességeit és természeti szépségeit. Megnéztük a Gyilkos-tavat, a Medve-tavat, a Szent Anna-tavat és átkeltünk a Békás-szoroson. Nekem különösen tetszett a Szent Anna-tó, mely egy szunnyadó vulkán kráterében alakult ki. Ellátogattunk egy sóbányába is, ahol kalandpark és kápolna is volt. Szerdán Korondra utaztunk, ahol a helyi népművészettel ismerkedtünk meg. Mindenki kedvére vásárolhatott a szebbnél szebb kézműves árukból. Jártunk még Farkaslakán, Nyerges-tetőn a síremléknél és a kopjafáknál, megkoszorúztuk többek között Tamási Áron és Petőfi Sándor síremlékét is. Sétáltunk Brassó és Kolozsvár főterén. Az egész út alatt érdeklődve figyelte mindenki a szép helyeket.

Csütörtökön szomorkodva indultunk haza. Számomra örökre csodás emlék marad ez az utazás.

Neszlényi Dorottya Kata 7.a