Határtalanul!

Nem is tudom. hogy hol kezdjem. Annyira sok emlék és érzés kavarog bennem, hogy még csak most kapok észhez… Milyen hamar eltelt ez is!

Be kell vallanom, hogy életemben először utaztam külföldre. Először nagyon óckodtam a „nagy” utazástól. Több száz kilométerre a szüleimtől, az otthonomtól, meg azért valljuk be, az évfolyamtársaimtól is tartottam egy picit! De a honvágy aprócska jeleit sem éreztem, és végül is a legeslegjobb társasággal lettem összezárva. Jó, oké, néha elszaladt velünk a ló, vagy a csodás programok közepette ellustultunk, de a tanárok minden helyzetet tudtak kezelni!

Erdély egy csodálatos hely. Teli van mindenféle látnivalóval. Szerintem, amiket mi megnéztünk, az csak egy icike-picike kis része Erdélynek. De az biztos, hogy mindent, amit láttam, minden, amit hallottam, sosem feledem. Nagyon sok mindent tanultam ezalatt a pár röpke pillanat alatt. Persze itt nemcsak azokra a bizonyos kiselőadásokra gondolok, hanem arra, hogy azt hittem, ismerem az osztálytársaimat, az évfolyamtársaimat. Hatalmas meglepetésemre, csak részben. Nagyon sok új dolgot megtanultam róluk, és magamról is. Sosem értettem, hogy Anyu miért ripakodott rám mindig, ha rumli volt a szobámban! Ebből is kaphattunk egy kis ízelítőt. Milyen az, ha nincs ott Anya, aki összepakoljon utánad? Szegény szobatársamat mindig azzal nyaggattam, hogy pakoljon már össze maga után!! És, hogy mi a válasz: „Mindjárt!” Na, ezzel az őrületbe tudott kergetni!

És most így zárásként, megköszönném a tantestületnek, külön Kuba Gábor igazgató úrnak, hogy lehetővé tették számunkra ezt a felejthetetlen utat!

Kanyok Ivett 7.a

 

ERDÉLYI UTAZÁS

Erdélybe április 22-én, vasárnap hajnalban indultunk. Késő este érkeztünk meg szállásunkra, Tusnádfürdőre, a Szent Kristóf panzióba.

Nap mint nap erről a helyről indultunk felfedezni Erdély nevezetességeit és természeti szépségeit. Megnéztük a Gyilkos-tavat, a Medve-tavat, a Szent Anna-tavat és átkeltünk a Békás-szoroson. Nekem különösen tetszett a Szent Anna-tó, mely egy szunnyadó vulkán kráterében alakult ki. Ellátogattunk egy sóbányába is, ahol kalandpark és kápolna is volt. Szerdán Korondra utaztunk, ahol a helyi népművészettel ismerkedtünk meg. Mindenki kedvére vásárolhatott a szebbnél szebb kézműves árukból. Jártunk még Farkaslakán, Nyerges-tetőn a síremléknél és a kopjafáknál, megkoszorúztuk többek között Tamási Áron és Petőfi Sándor síremlékét is. Sétáltunk Brassó és Kolozsvár főterén. Az egész út alatt érdeklődve figyelte mindenki a szép helyeket.

Csütörtökön szomorkodva indultunk haza. Számomra örökre csodás emlék marad ez az utazás.

Neszlényi Dorottya Kata 7.a