Ballagás 2016

 Tisztelt Tanáraink, Kedves Szülők, Vendégek! Kedves Diáktársaim!

   Az Eötvös egy mérföldkő volt az életünkben. Ez a néhány év eddigi életünk legmeghatározóbb időszaka volt és olyan hamar elszaladt.

   Szinte még látjuk magunkat bizonytalan elsősként, ahogyan kíváncsian méregetjük egymást az évnyitón és gondoltuk magunkban, hogy: most komolyan ő lesz az osztálytársam? Örökre összeköt bennünket az együtt eltöltött idő. Éppen ezért most mindenki szomorú, mert tudjuk hogy el kell válnunk azoktól, akikkel miden nap együtt sírtunk és együtt nevettünk. De megtanultunk sok mindent… legalábbis néhányan. Tudjuk már, hogy a Föld kerek, hisz Dani bácsi megtanította. Ismerjük az őskort, az ókort és egyéb nagy korszakokat. Minden évben megszenvedtük tesi órán a Cooper- tesztet és a netfit méréseket. Volt farsang, Ábrányi disco, és sok más program, ahol felhőtlenül szórakozhattunk. Voltak bizony erőt és idegrendszert próbáló dolgozatok mégis kitartók voltunk így együtt, egymás mellett. Gondoljunk csak vissza az aranyköpésekre, az oszálykirándulásokra, a hevesen dobogó szívünkre Toma néni órái előtt vagy éppen puskázás közben… Tudjuk sokszor nem volt egyszerű velünk hisz egyikünk sem egy könnyű eset. Próbáltuk feszegetni a határokat és próbáltunk tágítani rajtuk. Néha csendes szóval, máskor hangosan. Azok voltunk mégis, amiknek lennünk kellett hisz ilyenek a gyerekek. De be kell látnunk, hogy szükséges volt mindez ahhoz, hogy azokká válhassunk, akik most vagyunk. Az általános iskola az élet egyik legszebb legérdekesebb és legizgalmasabb része a gyerekkornak. Túl vagyunk a nehezén, döntéseket hoztunk és készek vagyunk új utakra lépni, új kapcsolatokat kialakítani. De a régi kapcsolatok megmaradnak, mert az igaz barátságok nem szűnnek meg létezni. Csupán egy újabb izgalmas út vár ránk és hogy ez merre visz, csak rajtunk múlik. Elképesztő hogy ma szólt utoljára a csengő nekünk! Eddig bele sem mertünk gondolni, ez mit jelent. Hiszen ma elhagyjuk a gyermekkorunk egy részét a maga gondtalan boldogságával. Eljött az idő, amikor búcsúznunk kell. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a ballagtató hetedikeseknek, hisz nekik köszönhetjük, hogy itt állunk virággal a kezünkben a szépen díszített épületben. Tanárainknak is hatalmas hála és köszönet, mert. a tudás, amit megszereztünk most már mindörökké a miénk marad. Igyekeztek jól és helyesen nevelni bennünket, ez olykor nem lehetett könnyű.  Az osztályfőnökeink pedig külön is említést érdemelnek, anyai és apai szeretetükért, segítségükért, a pótmamai és pótpapai szolgálatukért. A szüleinkhez fordulok most a hála és köszönet hangjával, mert oroszlánrésze van abban minden anyának és apának, hogy idáig eljutottunk. Köszönjük a megértést, bátorítást, szidalmat, szeretetet. Kívánom, hogy az itt eltöltött évek, az élmények sokasága, a diákkori barátságok elég erőt adjanak nekünk a mindennapi helytálláshoz. Őszintén remélem, hogy mindenkinek sikerül továbbtanulnia abban az iskolában, ahol szeretne, és olyan jó lesz a középiskolás időszak is, mint az eddigi eltöltött évek iskolánkban. Ég veled Eötvös! Búcsúként egy idézettel zárom a mondanivalómat:

   „Csak egy osztály voltunk,

Egy osztály, amelyről néhányan túl sok jót hittek,

Később sokan azt gondolták, tévedtek…

…Hitték, gondolták...

És talán senki sem tudta, kik voltunk valójában.” (Zsigmond István)

Marczis Roland 8.b

Képek megtekintése