Felsős farsang

Péntek este összejött a felső tagozat, hogy elűzze a telet. Jó szokás szerint az iskola diákjai közös produkciókkal szórakoztatták egymást és a nézőket. Az osztályok majd minden tagja fellépett, kevesen vonták ki magukat a szereplésből. Volt itt angol étterem, ahol bizony angol dalokat énekeltek a jelmezes gyermekek, na meg aztán cirkusz is, kötéltáncosokkal, állatidomárokkal, súlyemelőkkel, akik roskadoztak a hatalmas súly alatt, na és persze ne feledkezzünk meg a bohócokról sem, akik jól hozták mindennapi formájukat. És mindehhez tegyük hozzá, hogy ezek a szereplők még csak ötödikesek voltak.

A hatodik évfolyam tánctanárt keresve bejárta a tánc történetét, a sikerből ítélve talált is! Míg elkövetkezett, aminek el kellett következnie, királyt avattunk a hetedikben. Trónként ugyan csak egy létrát kapott, de vigaszként szolgáljon számára, hogy körbetáncolták ám rendesen.

A trónfosztás után — merthogy elvették a király létráját — elsötétült a terem és bejöttek világító karkötőkkel, bokakarikákkal (van egyáltalán ilyen szó?, de tudjátok miről beszélek) a nyolcadikosok. Látványos volt, ahogy csak a fénycsíkok ugráltak hellyel-közzel ritmusra a sötétben. Végezetül McGalagony professzor boszorkánytanoncai következtek, akik bebizonyították, hogy némi varázsital hatására a seprű is megszólal, mégpedig gitárhangon.

Hát ilyenek történtek kérem szépen azon a bizonyos pénteki napon. S ha a tél ezután sem távozik, akkor :(.

Képeket szokásosan a Facebook-on találtok.